A bizsuk védelmében - Miért viselünk divatékszereket?

Ezernyi támadás éri a bizsukat, divatékszereket, mert nem sokkarátos nemesfémből, vagyonokat érő gyémántokból készülnek, ezért úgy döntöttem, megírom a bizsuk védőbeszédét, noha azt gondolom, anakronisztikusak az ilyen viták. A bizsuk, divatékszerek ősei már a 17. században megjelntek, legalább másfél évszázada széles köröben elterjedtek, 100 éve pedig a divatos nők ruhatárából többé-kevésbé elmaradhatatlanok.

Egykor, a munkásosztály megjelenésével/megerősödésével terjedtek el az olcsó, értéktelen alapanyagokból készült „ékszerek”. Ezeket a szegény réteg viselt – igyekezett a gazdagokat utánozni. Akkoriban a tehetős polgárság és az arisztokrácia a legdrágább ékszerekkel ült ebédhez, ment délután sétálni, vacsorázni, estélyre. Abban az időben státusszimbólum volt az ékszer.

Ám ez a szokás lassanként megváltozott – segített ezen az ipari foradalom. Az új találmányokban rejlő lehetőségeket ugyanis hamar felismerte a művészet, iparművészet... és máris eljutottunk abba a korba, amikor megjelennek az igényes divatékszerek. Koktélékszernek nevezték ezeket, és akárcsak ma, szépen díszítették a ruhát. A gyöngysorok üveggyöngyökből készültek, a karkötőkön nyoma sem volt aranynak vagy gyémántnak. A trend felerősödésén sokat lendített az első világháború szegénysége, az ezt követő Art Deco, Coco Chanel és Elsa Schiaparelli. A két divattervező arra ösztökélte ügyfeleit, hogy ne vonakodjanak bizsukat viselni, azokat pironkodás nélkül társíthatják méregdrága ékszereikkel. Coco Chanel valahogy úgy fogalmazott, úgy kell viselni a hamisgyöngyöket és a gyémánt gyűrűt, hogy a gyöngysort ne nézzék hamisnak, de a gyémántgyűrűről se feltételezzék, hogy a világ legértékesebb csiszolt ásványa ékesíti kezüket.

A 20-as évek az az időszak, amikor a divat a szegényebb társadalmi rétegek számára is elérhetővé válik. A divatházak által piacra dobott bizsuk, parfümök ennek a rétegnek szólnak. Annak, aki Chanel kosztümutánzatot már beszerezhet, de eredetit nem engedhet meg magának. Fontos számára a divat. Ezt a divattervezők felismerték, ezért kerültek piacra a divatházaknak olyan termékei (a már említett bizsuk, parfümök), amelyeket a kevésbé tehetős „divatáldozatok” is megengedhetnek maguknak.

A nagy gazdasági világválság (1930-as évek), majd a második világháború nagy-nagy szegénysége kedvezett a bizsuknak. Akkor a nőknek - még a leggazdagabbaknak sem volt arra lehetőségük, hogy drága nemesfémből, egyáltalán fémből készült új ékszert vegyenek. Ami azt illeti, elég nagy paradoxon, hogy miközben percenként bombatámadástól rettegsz, ékszervásárláson töröd a fejed – ma elképzelhetetlen, de a pszichológia néha felülírja a racionalitást. Tehát, a második világháború alatt ha szerencséd volt békésebb környéken élni, akkor is csak jó minőségű divatékszert vehettél.

A 60-as évek a plasztik aranykora – naná, hogy a divat is kísérletezik az új találmánnyal. Mind a space age, mind a minimalizmus eszköztárában szerepel …. a nyugat-európai fogyasztói társadalmakban nincs divatos nő, akinek ne lenne plasztikból fröccsentett fülbevalója, karkötője.

Nem mondanám, hogy a 70-es évekkel hanyatlott a bizsuipar, de volt némi visszaesés, főleg, ami a plasztikot illeti. A hippie-k nem kedvelték a műanyagot, de viseltek természetes alapanyagokból gyártott divatékszert (bizsut), már ők sem öltek és ölettek a gyémántért – főleg, mert felszentelt pacifisták voltak.

Már-már napjainkat írjuk, a 80-as éveket, a diszkó, a fast food korát, amikor semmi, de semmi nem készül természetes alapanyagból. Egy újabb évtized, amikor a szintetikus ékszereknek ragyog a csillaguk. Erre még a Dallas és a Dinasztia véget nem érő filmsorozat is rásegít. Mindenki úgy akar öltözni mind Sue Ellen, Pamela, April, Miss Elie, stb. Az ő fülüket pedig súlyos klipszek húzzák, s a nézők milliói mind olyant követelnek.

A 90-es évek erre replikázik, ami a divatékszerek nagy világválságát jelenti: az igazán rafinált nő nem visel egyebet egy diszkrét nemesfémből gyártott láncnál, egy apróka medállal és egy hasonló, alig látható fülbevalót. Ám ez a trend sem tart többet szűk 10 évnél, és a 2000-es évekkel, futurisztikus, avantgard, teatrális, stb irányzataival a bizsuk ismét ellepik a női karokat és nyakakat. Minél nagyobbak, annál divatosabb vagy! Egyik évben kicsit kevesebbet, máskor többet viselsz, de még ez a trend tartja magát.

A divatékszer egyetlen funkcionalitása a diszítés - nem szimbolizál semmit. Éppen, mert könnyen beszerezhető alapanyagokból készül, mindenki számára elérhető, könnyen beszerezhető. Mindennapjaink hozzátartozója. Van viszont egy alapszabály: mindent a maga helyén és a maga idejében kell viselni. Úgy értem, senkinek ne jusson eszébe karikagyűrű vagy eljegyzési gyűrű helyett bizsut ajándékozni szerelmének! A karikagyűrűnek és a jegygyűrűnek rengeteg szimbolikus mondanivalója van, s ehhez a mondanivalóhoz az a drágakő és nemesfém is hozzájárul, nem így a divatékszer!

Nos, miért is viselünk divatékszereket? Egyszerűen, mert öltöztetnek, mert öltözetünket a kiegészítők teszik teljessé, rafinálttá, stílusossá. A bizsuk mára annyira ruhatárunk részei, mint a sál vagy a sapka. Senki nem habozik a tél beköszöntével új sapkát vásárolni csak azért, mert megváltozott a divat. Én hasonlóan vagyok a divatékszerekkel, de kicsit több van belülük, mint sapkából. Ugyan most három terebélyes dobozom roskadozik a bizsuktól, biztosan tudom, néhány új darabra szükségem van, hiszen közeleg a nyár, megváltozott a divat, egy év alatt a stílusom is sokat változott.

Nyáron, a mély dekoltázsú ruhákkal imádok többsoros gyöngyöket viselni - legalább két-három hosszú gyöngysort csavarok nyakam köré. Képzeljétek csak el, hány testőr és biztosítási felügyelő kellene minden lépésem kövesse, ha az üveggyöngyeim helyett mind-mind aranyfoglalatú smaragdból, zafírból és gyémántból állna az egy kilót megközelítő nyakékem.

Egyébként nem igaz, hogy a divatékszerek mindig értéktelen alapanyagból készülnek. Ez csak a szintetikus darabokra érvényes, viszont rengeteg van, amelynek alapanyaga féldrágakő, valamilyen ásvány vagy tenyésztett gyöngy. Csak találomra néhány példa: ez a nyakék jáspis kőből és onixból készült (3894-es kóddal megtaláljátok).

 Ez a nyakék fekete tenyésztett gyöngyből van (5970-es kóddal)!

S aki már olvasott a jáde opálos árnyalatairól: ez a nyakék jáde kőből készült (4498).

Mindegyik alapanyagnak van egy fantasztikus tulajdonsága, amit egy másikkal aligha lehet elérni, ha egyéb nem, hát legalább viseletükben különböznek. Például egy aszimmetrikus plasztik karkötővel (bevallom, nagy kedvencem, így lehet, túl sokat példálódzom vele) egy koktélruhát utcai viseletté változtathatsz. A tenyésztett gyöngysorral, vagy többsoros fehér üveggyönggyel farmerrel is lehetsz „ünnepélyes”.

Az igaz, hogy nem aranymívesek dolgoznak a bizsuk foglalatain, de az más iparág. Az is tény viszont, hogy amiként a divat és a képzőművészet egyre inább közeledik egymáshoz, úgy a divatékszer- és az ékszeripar jövője is mind jobban összefonódik.