Igazgyöngy, az ékszerek ékszere

A gyöngy az egyedüli drágakő, amelyet úgy viselünk, ahogy Isten adta: csiszolás nélkül - többek között ezért is értékes. Régen pedig, Kokichi Mikimoto előtt igen ritka drágakő volt, ezért csak a társadalmi elit jutott gyöngysorhoz, sőt kiváltság volt viselni.

Az igazgyöngy jóformán végigkíséri az ember történetét...Arról ugyan nem tudunk, hogy Éva gyöngyöt viselt volna a Paradicsomban, de a legrégebbi gyöngyszem 5500 éves, Japánból. 4 ezer éve a kínaiak ékszerként ismerik az igazgyöngyöt. Abban a civilizációban a tisztaságot és a felbecsülhetetlen értékeket jelképezte - csak a gazdagok őrizhettek igazgyöngyöt. Ők egyébként többnyire az édesvizi gyöngyöt ismerték, csak a tengerparti tartományokban volt sósvizi gyöngy.

A Perzsa Birodalomban is jól ismert luxustermék lehetett, régészek Susában (egykori perzsa város) fedeztek fel egy 3 ezer éves gyöngysort. "Klasszikusan", három soros nyakláncként viselték - a Louvre-ban kiállított ősrégi ékszert 216 igazgyöngy alkotja. Nem mellékes, hogy 3 ezer évvel ezelőtt is voltak hamisgyöngyök, amelyeket gyöngyházból gyártottak, és voltak üveggyöngyök - agyagból!

Az egyiptomiak is az elsők között voltak, akik igen nagyra értékelték az igazgyöngyöt - néhány ősi festményen és szobron ábrázolják is. A legendák szerint Kleopátra korában olyannyira értékes volt, hogy egyetlen gyöngyszem mintegy 30 millió szeszterciuszt, Egyiptom éves jövedelmét tette ki. Igaz, Kleopátra korára Egyiptom fénykora leáldozott, bár még így is Róma legfontosabb provinciája volt.

Nos, miután ritkaság volt, érthetően, az ókori nagy birodalmakban csakis a kiváltságosak viselhettek igazgyöngyöt. Az ókori görög szabályokról keveset tudunk, annyi biztos, hogy a szerelem és házasság szimbóluma volt - azaz Aphrodité ékszere. A békés minosziak is ismerték, a New York-i Metropolitan Múzeum egy 2300 éves gyöngysort őriz ebből a korból.

Rómában a gazdagság jelképe és státusszimbólum volt. Törvény szabályozta, hogy csak patrícius viselhet gyöngysort, margaritát - mert így nevezték a rómaiak az igazgyöngyöt. Az ékszerek ékkövének tartották - minden értéktárgynál értékesebb volt. Úgy tartották, hogy a tenger alján élő bíborkagyló felissza az ég harmatcseppjeit, a nap sugarait és a hold csillagait, és sok értékes fényért gyönggyel fizet az isteneknek.

A rómaiak nem csak lírai adottságaikról, törvénykezési készségeikről is igen híresek, érthető, hogy nem csak a gyöngyviselést szabályozták. Kereskedelmi törvényeikben a gyöngyöket azok fénye, mérete, formája és felülete alapján rangsorolták - minél nagyobb, fényesebb, simább volt és minél közelebb állt a gömbhöz, annál értékesebb volt.

A középkorban varázserőt tulajdonítottak a felbecsülhetetlen ékszernek. A keresztes lovagok gyakran gyöngyöt viseltek a harcmezőkön, mert úgy hitték, ez megóvja őket a balszerencsétől.

A reneszánsz-kor nagy udvartartásai minden követ megmozgattak a gyöngyökért és megtiltották azok viseletét mindenkinek, aki nem tartozott a nemességhez. Aki viszont nemes volt, gyöngyben fürödhetett. I. Erzsébet királynő például kutyája nyakörvét is gyönggyel rakatta ki, önnön felséges testére pedig gyönggyel hímzett ruhákat varratott.

(A kutyáról nem maradtak fenn festmények.)

I. Erzsébet királynőhöz hasonlóan tobzódtak a spanyol és francia udvarok is. A gyöngyöt és az aranyat többnyire a dél-amerikai gyarmatokról szállították. Annyira kifosztották ezeket a tartományokat, hogy állítólag a 17. századra majdnem teljesen kipusztult Amerika gyöngykagyló-polulációja.

Az igazgyöngyöt ritkasága, szimbóluma és jellegzetes fénye miatt a reneszánsz-kortól előszeretettel ábrázolták a művészek. Mind közül a legismertebb Vermeer műve, a Leány gyöngy fülbevalóval.

Scarlett Johansson alakítása óta még az is hallott a festményről, akinek semmit nem mond Jan Vermeer. A festő természetesen, több ízben is megfestette ezt az ékszert és még jó néhány gyöngysort.

Rá és általában a 17. századi németalföldi műhelyekre a precíz, valósághű ábrázolás jellemző. A gyöngyön játszó fény tökéletes ábrázolása a mester hozzáértéséről árulkodott. Így érthető, nem Vermeer az egyedüli, aki remekül ábrázolja a gyöngyöket....

A barokk aranymívesei az egyenlőtlenül fejlődött gyöngyszemeket mitológiai állatok ábrázolásához is használták - egyik ilyen híres darab a firenzei kakas. A két gyöngyszem a kakas törzsét alkotja, amelyet gyémántszemekkel és rubinnal kirakott arany tollazatba foglaltak - mondanom sem kell, hogy egy aprócska műalkotásról van szó!

Említettem, az igazgyöngy hol a tisztaságot, ártatlanságot, felbecsülhetetlen értéket, hol a gazdagságot, hol a szerelmet és házasságot jelképezi. Ezért visel Madame de Pompadour - 15. Lajos szeretője - gyöngy karkötőt a rokokó híres festője, Boucher képén.

A messze híres szerető/királyi tanácsadó szerénytelenül Vénuszhoz, a szerelem istennőjéhez hasonlította magát. Vénusz egy kagylóból született, akárcsak a gyöngy, innen az asszociáció....Bucher a szerelem istennője jelképét két dúsan kígyózó gyöngykarkötőként ábrázolja. 

A későbbi korokban még nagyobb lett a gyöngyök iránti kereslet, hiszen a polgárság megerősödésével eltörölték a nemesség gyöngyviselési kiváltságát. A nagy kereslet miatt az amerikaihoz hasonló sors fenyegette az ázsiai és polinéziai kagylókat is, míg végre Kokichi Mikimoto ki nem találta, hogy kagylófarmokon telmeljen gyöngyöt. Így a kagylók nem pusztulnak ki természetes élőhelyeiken és az egyre növekvő gyöngypiacot is ki lehet elégíteni! 1905 után kerültek forgalomba a tenyésztett gyöngyök, amelyeknek ugyanolyan tulajdonságai vannak, mint az igazgyöngyöknek, ugyanolyan kagylók termelik, de a homokszem emberi beavatkozással kerül a kagyló gyomrába. Hála a japán találmánynak, mára mindenki hozzájuthat igazgyöngyhöz. Csak pénztárcája szabja meg, milyent vásárol!

Egyedi fénye és ünnepélyessége miatt minden ruhatárban kell lennie igazgyöngynek. Nekem leginkább a fehérek tetszenek, mert nyakláncként és fülbevalóként fényt adnak az arcnak - idősödő hölgyeknek is előnyös kiegésztő.

Medálként szofisztikált, de karkötőként sem elhanyagolható!

Noha én a fehérre esküzöm, a fekete rafináltabb,

...a rózsaszín pedig bájosabb!

Az igazgyöngyre vigyázni kell, mert nem megfelelő tárolással és viseléssel felsérthetjük felületét és elvesztheti fényét. Hogy ezt elkerüljük, a gyöngyöt csak azután tegyük fel, ha már magunkra szórtuk a hajlakkot, parfümöt és bőrünkbe dörzsöltük a testápolót. Szakértők azt javasolják, várjunk félórát a procedúra után, és azután kezdjük viselni a gyöngysort, fülbevalót, karkötőt, ha bőrünk, hajunk minden kémiai elemet magába szívott.

Miután viseltük, meg kell tiszítani: puha ronggyal töröljük le a szennyeződést. Néha szappanos (semmi esetre sem mosószeres) ronggyal, vattakoronggal is áttörölhetjük. Ilyenkor jól öblütsük le tiszta vízzel és töröljük át pamut törölközővel. Arra nagyon figyeljünk, hogy ammónia és ecet ne érje a gyöngyöt, mert megrongálhatják felületét. (Ammóniát és ecetet használnak az ékszerek tisztítására.)

A gyöngyöt egyedül, puha zsákocskában vagy dobozban tároljuk. Azért ajánlják, hogy minden más ékszertől, bizsutól elzártan őrizzük, mert érzékeny felületét megkarcolhatják az erős, merev tárgyak. A gyöngyöt száraz, sötét helyen kell tartani!